Molnár-C. Pál esetében meglepő, hogy munkásságának mennyire csak a festői oldala ismert a közönség előtt, s mennyire árnyékban maradt rajzművészeti, grafikai és könyvillusztráló tevékenysége. Pedig mint rajzművész és különösképpen, mint illusztrátor bércként magasodik könyvművészetünk láthatára fölé.
Főiskolai művei közül láthatunk egy női portrét és egy férfi portrét. Mellette láthatunk egy vázlatot, amely a remekmű születik című művéhez készült.
A Pegazus lázadásának, és a Vadászat című képeinek rajzos vázlatai, ezen művei mind rajz technikával készültek. A művész nagyon szeretett rajzolni, ezt az is bizonyítja, hogy valahányszor sétálni indult, kabátzsebében minduntalan magával vitt egy ceruzát, és ami megihlette, azt a zsebében lerajzolta. Kivételes tehetségéről tanúskodott, hogy ez a kéz tudott emlékezni, hazaérve ugyanis elővette vázlatfüzetét, és kirajzolta kezéből, ami benne volt. Így jutott el több rajzon keresztül addig, míg végül is festmény lett belőle. Így készítette el egy 50-es, 60-as években készült rézkarcát.
A rézkarc az egy réz lemezre készült, amit ő utólag kicsit kiszínezett. Martinászokról van szó, ez is egy megrendelt feladata volt, amelyet hihetetlenül élvezett, mert a folyékony vas látványa, ahogyan kijön a kohóból egy óriási élményt jelentett a festőnek.
Fametszet: kemény fadúcra, saját maga által készített késekkel bevéste a negatívját annak, amit itt látunk, utána ezt áthúzzák fekete festékkel, és ezen nyomják át az ötven, száz, százötven, kétszáz példányt, ezt nevezik sokszorosított grafikának, tehát ez nem egyedi rajz, hanem sokszorosított grafika, amelyből nem több ezer példány készült, hanem meghatározott számban készülnek ebből a másolatok.
