30 éve, 1981. július 11-én hunyt el a 20. század magyar képzőművészetének kiemelkedő alkotója, a Battonya-Tompapusztán született Molnár-C. Pál festőművész.

Molnár-C. Pál, vagy ahogyan műveit szignálta: MCP, 1894. április 28-án született a közigazgatásilag Battonyához tartozó Tompapusztán. A puszta, rajta kúriával és körülötte a cselédség házaival eredetileg az örmény származású magyar nemesi család, a gyergyószentmiklósi Kövér család birtokában volt és beházasodás révén lett a László László család tulajdona. László László földbirtokos, országgyűlési képviselő és felesége gyergyószentmiklósi Kövér Margit gyermekei mellé, francia nevelőnőnek hozatta tanyájukra 1890-ben, Svájcból az akkor 16 esztendős leányt, Jeanne Contat-t, aki itt is maradt és később házasságot kötött a birtok alkalmazottjával, Molnár Józseffel. A festő édesanyja családnevének kezdőbetűjét (C.) vette fel később művésznévként. Édesanyjához -ahogyan szólította- Mamukához, mindig különös szeretettel ragaszkodott. A festő egy későbbi emlékezésében leírja, hogy mint battonyai kosztos diák, egy családnál lakott benn a városban. S egyszer, amikor a Mamuka meglátogatta, nagyon nehezen vált meg tőle. Ahogyan távolodott a háztól, a lába nyomát a sárban hagyta, s ő a kisgyerek egy darabig követte a sárban megőrzött anyai lábnyomokat….(Az édesanya később családjával Mezőhegyesre, a 6-os majorba költözött és ott halt meg. A mezőhegyesi temetőben nyugszik.)

A későbbi festőt még születése napján meg is keresztelte Szolinger Antal segédlelkész a régi battonyai Szentháromság plébániatemplomban.

A kis Molnár Pál a battonyai katolikus iskolában végezte el a négy elemit, majd látva már akkor megmutatkozó tehetségét, a földbirtokos pár jóvoltából és támogatásával került Aradra a főreálgimnáziumba. László László azzal a nem titkolt szándékkal támogatta az ifjút, hogy majd remek gazdasági szakember válik belőle, hasznára saját birtokának is. (László Lászlónak 1926-ban 500 hold földje volt Battonyán, de volt birtoka a családnak a Szolnok-Doboka vármegyei Nagyiklódon is.)

Már az aradi gimnáziumban kitűnt az ifjú Molnár Pál rajztehetsége. A Zászlónk helyi ifjúsági lap rajzpályázatát nyerte meg és ez el is döntötte további pályafutását. Érettségi után, 1915-ben Budapestre utazott, ahol jelentkezett a Képzőművészeti Akadémiára, de először csak a rajztanár képzőbe vették fel. 1916-ban a tehetséges növendék egy nyarat a kor ünnepelt festőművészének, Szinyei Merse Pálnak fonyódi (Balaton-parti) nyaralójában töltött, a festő unokáinak nevelőjeként, de közben már sokat festett is. Egy támogató jóakarója révén került ki anyja szülőföldjére, Svájcba, tanulmányútra. 1919/20-ban Lausanne-ban és Genfben kiállításokat rendezett műveiből. Innen Párizsba utazott, hogy a Louvre galériájának gyűjteményét tanulmányozhassa. Párizsból 1922-ben tért haza, ahol rögtön felkarolták és bevezették a művészeti életbe. Már akkor jelentős egyházművészeti feladatokat kapott. 1924-ben meghívták az akkor alakult KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai sorába, s a képzőművészeti társaság első jelentős kiállításán, az Ernst Múzeumban Rippl-Rónai József, Márffy Ödön mellett a főbb helyeket kapta meg alkotásainak bemutatására. 1926-ban ismerkedett meg Kemény Simon újságíróval, aki elvitte őt az Est lapkiadóhoz, hogy rajzokat, illusztrációkat készítsen lapjaikba. Az azt követő években az Est, a Pesti Hírlap szinte naponta közölte rajzait, s így Molnár-C. Pál egyre ismertebbé és népszerűbbé vált.

1926-ban Assisi szent Ferenc halála 700. évfordulóján a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításon egy Szent Ferencet ábrázoló képével díjat nyert és három esztendős ösztöndíjjal Rómába küldték, ahol -többek között- Aba-Novák Vilmossal, Szőnyi Istvánnal, Medveczky Jenővel, Kontuly Bélával  létrehozták az ún. Római Iskolát. Ez az inkább eszmei iskola az 1930-as évek legjelentősebb magyar képzőművészeit tömörítette.

Molnár-C. Pál 1928-tól 1944-ig rendszeresen szerepelt alkotásaival a Velencei Biennálén és minden jelentősebb hazai tárlaton. Bár elsősorban festő volt, művészetében igen jelentős volt grafikai munkássága is, főképpen fametszetei ismeretesek.

1934-ben kezdtek hozzá a régi battonyai Szentháromság templom átépítéséhez és kibővítéséhez. A nagy építő és mecénás battonyai plébános Klivényi Lajos főesperes (később prépost) Molnár-C. Pált kérte fel az „új” templom főoltárképének megfestésére. A Művész nagy örömmel vette a felkérést. Már a következő évben, 1935-ben el is készült a hármas tagolódású, szárnyasoltárszerű, nagyméretű főoltárképpel. Középen a Szentháromságot, két oldalt pedig az Angyali üdvözlet jelenetét ábrázolta, a képzőművészetben megszokott ikonográfiával. A középső nagyméretű kép érdekessége, hogy a kép alsó harmadára felfestette az akkor még el nem készült, de vázlataiban már meglévő „új” templom makettjét a tervezett, de azóta sem megvalósult neobarokk toronysüvegekkel. Ezért a munkájáért a Művész Battonya díszpolgári címét kapta meg. Majd a templom felszentelésekor, 1939-ben XII. Pius pápa a Pro Ecclesiae et Pontifice pápai kitüntetéssel jutalmazta. 1952-ben még két nagyméretű festményt, Szent Filoména és Szent Goretti Mária olajképét festette meg és ajándékozta a templomnak. (Ugyancsak az egyházközség birtokában van az a Szent Filoména-kép, amelyet a Művész az egykori, lebontott tompapusztai Kövér-László László kúria kápolnájába festett.)

Klivényi Lajos prépost-plébános megbízásából ugyancsak 1952-ben elkészítette a templom mennyezeti szekkóinak vázlatait is, de ezek megvalósítására sajnos nem került sor. A kartonok felhasználásával Marosvári György festőművész 1995-ben festette meg a négy nagyméretű szekkót ((Jézus születése, Jézus kereszthalála, Pünkösd, Jézus mennybemenetele), valamint az evangélisták négy kisebb képét. Molnár-C. Pál eredeti kartonjainak töredéke jelenleg a templom egyik raktárában várja a megfelelő konzerválást és az esetleges publikálást.

A nagy és jelentős életmű, sikerek ellenére a második világháborút követő politikai rendszer nem kedvelte őt, szűkösen mérte az elismerést.

Molnár-C. Pál élete végéig Budapesten, a Ménesi úton lévő műteremlakásban élt és alkotott. 87 éves korában, gazdag életpályát követően 1981. július 11-én hunyt el. A szülőföld, Battonya szeretete mindig élt benne. Életében több rangos kiállítást rendeztek neki a városban. Ilyenkor mindig szívesen látogatott el a templomba is, kedves oltárképének védő árnyékába. Végrendeletében jelentős képzőművészeti anyagot, festményt, grafikát, dokumentumokat hagyott szülővárosára. Ebből a hagyatékból nyílt meg 1984-ben a Fő utcán, az egykori Lakatos kúriában állandó tárlata, emlékháza. A kiállításon 42 festménye, 23 egyéb technikával készült műve látható ma is, s itt helyezték el 1935-ben kapott battonyai díszpolgári kitüntetését is. A város elöljárói 1986-ban egy újonnan épült modern lakótelepet neveztek el róla, amelynek belső udvarában helyezték el Búza Barna szobrászművész Molnár-C. Pálról 1990-ben készített mellszobrát.

Az emlékházat Battonya városa 2005-ben külsőleg és belsőleg is teljesen felújította és a Művész hagyatékából összeállított kiállítást újrarendezték. Molnár-C. Pál halála 25. évfordulóján, 2006. július 2-án a Szentháromság plébániatemplomban ünnepi szentmisében emlékeztek meg a Művészről és a templom keleti tornyának homlokzati részén elhelyeztek egy emléktáblát. A fehér karrarai márvány táblára Fekete Géza szobrászművész készítette el MCP bronz portréját. Ugyanekkor volt a felújított Emlékház ünnepélyes bemutatása és megáldása is, a Művész családtagjainak jelenlétében.

Bajnai Beke István