Bevezető

Bevezető

Molnár-C. Pál Battonya nagynevű szülötte, díszpolgára, európai hírű festőművész és grafikus volt. 87 évet élt, életét végigdolgozta, mintegy 3500 mű került ki kezei közül. Remekművei a világ és Európa számos képtárába is eljutottak. MCP – ahogy magát nevezte – 85 évesen döntött úgy, hogy műveinek egy részét szülővárosának, Battonyának adományozza. Az Emlékház 1984. szeptember 23-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, és állandó kiállítás keretében őrzi mindmáig Molnár-C. Pál Battonyának adományozott festményeit, grafikáit.

Olajfestmények

Angyali üdvözlet	Divina Comedia: Isteni színjáték 1977.
Kiűzetés 1969.	Itáliai képek
Don Quijote 1958.	Vadászat (Mátyás király) 1975.
Quatrocento Filiberto 1958.	Remekmű születik 1960.
Pegazus lázadása 1972.	Építkezés pincétől a padlásig
Mezőhegyesi jegyzetek	Május 1. felvonulás
Tél 1964.	Naplemente után 1980.
Hová? 1960.	A szépség mulandósága 1970.
Virágcsendélet	A Hold leányai I. 1968.
Szemérmes 1979.	Nonfiguratív I.-II.
Jupiter és Antiope 1970.	Zsuzsanna és a vének 1966.
Fantáziatájak	A festő megdicsőülése 1958.
Ikarus 1981.	Tatárjárás
Faun és Nymphák 1973.	Városka alkonyban 1980.
Három lovas 1981.	Holdas este 1981.
A Honvéd 1908.	Jégverés Battonyán 1965.
Kúria Tompapusztán 1911.	Látogatás a kolostorban 1978.
Önarckép 1958.	Úton a kolostorhoz 1978.
Szomszéd vár 1980.

Grafikák

Grafikák	Akt 1917.
Cyrano de Bergerac 1934.	A két sas
Birkózók	Nem légitámadás
Béke	Egy gyár kívül-belül 1946. (tempera)
Martinászok (színes rézkarc)	A csók (litográfia)

 

Zárógondolat

Zárógondolat

„Táj- és életképeiből is derű, vidámság, de a ritka borongósság mögött is remény sejlik elő, műveiből törhetetlen életszeretet, optimizmus árad felénk. Ritka jelenség ez korának és korunknak feszültséggel teljes napjaiban. Mert e művek nem valamiféle mesterkélt filozófia egyszerű illusztrációi, hanem Molnár-C. Pál mélyen humánus léttudatának, világképének művészi víziói. Mestere volt annak, hogy a puszta látást, látványt látomássá szellemítse át. Művészete legfőképpen arra figyelmeztet bennünket, hogy az élet mélységes megértésére, szeretetére és megbecsülésére van égető szükségünk.”

Tamás Ervin