Bevezető

Bevezető


Molnár-C. Pál Battonya nagynevű szülötte, díszpolgára, európai hírű festőművész és grafikus volt. 87 évet élt, életét végigdolgozta, mintegy 3500 mű került ki kezei közül. Remekművei a világ és Európa számos képtárába is eljutottak. MCP – ahogy magát nevezte – 85 évesen döntött úgy, hogy műveinek egy részét szülővárosának, Battonyának adományozza. Az Emlékház 1984. szeptember 23-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, és állandó kiállítás keretében őrzi mindmáig Molnár-C. Pál Battonyának adományozott festményeit, grafikáit.

Olajfestmények

 Angyali üdvözlet  Divina Comedia: Isteni színjáték 1977.
 Kiűzetés 1969.  Itáliai képek
 Don Quijote 1958.  Vadászat (Mátyás király) 1975.
 Quatrocento Filiberto 1958.  Remekmű születik 1960.
 Pegazus lázadása 1972.  Építkezés pincétől a padlásig
 Mezőhegyesi jegyzetek  Május 1. felvonulás
 Tél 1964.  Naplemente után 1980.
 Hová? 1960.  A szépség mulandósága 1970.
 Virágcsendélet  A Hold leányai I. 1968.
 Szemérmes 1979.  Nonfiguratív I.-II.
 Jupiter és Antiope 1970.  Zsuzsanna és a vének 1966.
 Fantáziatájak  A festő megdicsőülése 1958.
 Ikarus 1981.  Tatárjárás
 Faun és Nymphák 1973.  Városka alkonyban 1980.
 Három lovas 1981.  Holdas este 1981.
 A Honvéd 1908.  Jégverés Battonyán 1965.
 Kúria Tompapusztán 1911.  Látogatás a kolostorban 1978.
 Önarckép 1958.  Úton a kolostorhoz 1978.
 Szomszéd vár 1980.

Grafikák 

 Grafikák  Akt 1917.
 Cyrano de Bergerac 1934.  A két sas
 Birkózók  Nem légitámadás
 Béke  Egy gyár kívül-belül 1946. (tempera)
 Martinászok (színes rézkarc)  A csók (litográfia)

 

Zárógondolat


Zárógondolat

„Táj- és életképeiből is derű, vidámság, de a ritka borongósság mögött is remény sejlik elő, műveiből törhetetlen életszeretet, optimizmus árad felénk. Ritka jelenség ez korának és korunknak feszültséggel teljes napjaiban. Mert e művek nem valamiféle mesterkélt filozófia egyszerű illusztrációi, hanem Molnár-C. Pál mélyen humánus léttudatának, világképének művészi víziói. Mestere volt annak, hogy a puszta látást, látványt látomássá szellemítse át. Művészete legfőképpen arra figyelmeztet bennünket, hogy az élet mélységes megértésére, szeretetére és megbecsülésére van égető szükségünk.”

Tamás Ervin