Molnár-C. Pál aktjait a helyzetek sokféle változatában örökítette meg alanyait, de aligha vitatható, hogy azok a legszebbek, melyekben a báj, a szemérem uralkodik, a vágyakozó érzés nem lépi át azt a határt, amit művészi értelemben is jó ízlésnek nevezünk.
A vonzóan szép női testek az élet forrásai és a földi boldogság beteljesítői. Molnár-C. Pál a nőt a teljes élet nélkülözhetetlen másik felének tartotta. A Lét titkainak hordozóját látta benne.
